2013. március 8., péntek

Cyclone - Brutal Destruction

A ’80-as években (főleg az elején és közepén) a Benelux Államok (Belgium és Hollandia) az európai underground metal színtér potenciális helyszínei, képviselői voltak. Fesztiválok, fanzine-ek, kiadók, ma már kultikusnak tekinthető zenekarok dolgoztak ezekben az országokban. E helyen koncentráljunk Belgiumra, lévén a Cyclone belga zenekar volt. Ebben az országban kerültek megrendezésre a Heavy sounds fesztiválok, itt jött létre a Mausoleum Records és olyan csapatok bukkantak fel akkoriban, mint az Acid, a Crossfire, az Ostrogoth, a Black Shepherd vagy az Evil Sinner. Az eredetileg 1981-ben Centurion-ként alakult banda ’83-ban változtatta nevét Cyclone-ra. Hírnevüket az undergroundban három demóval alapozták meg, melyek közül az utolsót, az In The Grip Of Evil-t terjesztették, a többit csak saját maguknak rögzítették. A demo nagyon pozitív fogadtatásra került, amely felkeltette a Roadrunner érdeklődését és szerződtette a bandát. Továbbá az is segítette a csapatot, hogy az Iron Grey, az Explorer és a Lightning Fire társaságában felkerültek a Metal Race válogatásra. A Brutal Destruction időzítése a lehető legjobb volt, hiszen a thrash ’86-ban érte el tetőpontját, ez volt a műfaj legtermékenyebb esztendeje, a stílust meghatározó, örökérvényű klasszikusai jöttek ki ebben az évben, mint pl. a Darkness Descends a Dark Angel-től, a Reign In Blood a Slayer-től a Peace Sells…But Who’s Buying a Megadeth-től, a Doomsday For The Deceiver a Flotsam & Jetsam-tól, az Eternal Devastation a Destruction-től, a Pleasure To Kill a Kreator-tól és még napestig sorolhatnám. Ebbe a közegbe, környezetbe csapódott be a Brutális Rombolás címre keresztelt lemez. A hangulatos, instrumentális Prelude To The End után a Long To Hell-lel veszi kezdetét a Brutális Rombolás és egyből világossá válik a tétel hallatán, hogy a korai Metallica, Slayer és Exodus óriási hatással voltak a zenekarra. Hárman is szaggatták a gitárokat az albumon Stefan Daamen (ő játszotta fel a basszustémákat is), Pascal „Kalle” Van Lint valamint Johnny Kerbush, a dobokat Nicolas Lairin kezelte, az énekes pedig Guido Gevels volt. Nyers, erős hangja helyenként (pl. az In The Grip Of Evil-ben) a Sacred Reich frontemberére Phil Rind-re emlékeztet, de a sikolyok sem álltak távol tőle. A horzsoló, gyors, zakatolós, kapkodós riffeket, vijjogó szólókat, a vastagon dohogó basszusfutamokat és keményen, feszesen kalapáló dobokat dallamokkal itatták át, melyekből olyan mesterművek születtek, mint a Fall Under His Command, a galoppozós középtempói miatt egyértelműen korai Metallica-s The Call Of Steel, a Fighting The Fatal, a Take Thy Breath és az Incest Love. Amúgy a lemezre csak négy új dal került fel, a Fall Under His Command-et, az In The Grip Of Evil-t és az Incest Love-ot a demóról mentették át. Gus Roan producer nyers, vastag hangzást biztosított a lemeznek, mely a korai Exciter illetve Destructor megszólalására hajaz. A korong világszerte elismerő kritikákat kapott, a zenekar több koncerten, fesztiválon vett részt, olyan bandákkal játszottak együtt, mint az Anthrax, a Metallica és a Slayer. Sajnos az album megjelenése után nem sokkal ejtette őket a Roadrunner, tagcserék indultak meg a csapat kötelékében, Guido és Stefan maradt a régi felállásból, Didier Kapelle gitáros, Geert Vanoverloop basszusgitáros és Giancarlo Langhendries dobos személyében új arcok érkeztek. Ez a felállás rögzítette a második Inferior To None albumot, mely a Justice Records égisze alatt látta meg a napvilágot. Az akkori Death manager, Eric Greif által producelt anyag elődjéhez hasonlóan egy nagyon jó thrash alkotás lett, azonban a kiadó financiális problémáinak következtében a kiadvány csak nagyon korlátozott példányszámban jelent meg és a rajongók nem tudták, hogy van második Cyclone album. A banda végül ’92 környékén dobta be a törölközőt. A Brutal Destruction-t 1998-ban cd-n újra kiadta az Axe Killer Records, de a Metal Mind is kiadja (nem tudom, hogy ez már megtörtént-e) 24 bites technológia felhasználásával remaszterizált, digipack változatban, 2000, kézzel sorszámozott példányra limitálva, arany disc-en. Aki még nem hallotta, nem ismeri ezt az anyagot, nincs késő pótolni, mert a thrash egyik legméltatlanabbul elfeledett klasszikusa.

Nincsenek megjegyzések: